Ölbey Irén: Tégla
Hadd mondjak halk verset terólad én ma
Szelíd és megvetett, rőtszinű tégla.
Szelíd és megvetett, rőtszinű tégla.
Oly kicsiny vagy,mégis oly hatalmas.
A karcsú dóm mi más mint téglahalmaz?
A karcsú dóm mi más mint téglahalmaz?
Mint minden jónak- ég felé tör vágyad,
Belőled épülnek a büszke házak.
Belőled épülnek a büszke házak.
Épül belőled sok,sok pompás város
S ha hívnak,mégy kunyhók rongy falához.
S ha hívnak,mégy kunyhók rongy falához.
Atomjaid közt irgalmasság lüktet,
Fagytól,hidegtől óvod bús testünket.
Fagytól,hidegtől óvod bús testünket.
Lépcső is vagy. Járunk rajtad le és fel.
S tűröd alázatos,halk békességgel.
S tűröd alázatos,halk békességgel.
S ki gondolná,hogy te vetettél ágyat
A művészetnek és a kultúrának.
A művészetnek és a kultúrának.
Én tisztelője tollnak és ecsetnek,
Megvetett tégla téged is szeretlek.