Piros hajnal, arany dél, vagy kék alkonyat,

fogjam fel, Uram, mindig pillantásodat.

Ha szólni akarsz lelkiismeretem

szavával, figyeljek rád hosszan, éberen.

Ha kopogtatsz Uram, nyissam ki a kaput

s, ha szomjazom, légy italvizem, s légy a kút.

Ha elbukom, Te légy az aki felemelsz.

Te légy bennem a rím, Te légy bennem a vers.

S ha elbitangolok, vagy gyötör az aszály,

elveszett bárányodra mindig rám találj.

Te légy nekem a tél, tavasz, a nyár, az ősz,

örök ismeretlen és örök ismerős.

Mert Te vagy, aki vagy s én csak szolgád vagyok

Uram, s lelkem mélyén tündökölj, ragyogj.