Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Krisztus XXXVI. vers

Húsvét volt. Gyöngyszín reggel
locsolta be a földet.
Nehéz, mély fűszerekkel
jámbor asszonyok jöttek

a sírhoz. Az égen kék
felhők ragyogtak, rózsa
nyílott a mámoros lepkék
cikáztak. Záporozva

hullt az illat. És íme
a sírról a kegyetlen
kő el volt hengerítve
s nem lelték az üregben

Jézust. Tündöklő angyal
jött s elhengerítette
egyetlen mozdulattal
a szörnyű súlyt. S lebegve,

nagy fénnyel szállt ki Krisztus.
S mint a holtak,elestek
az őrök. És a színdús
reggelben szózat zengett:

„ Miért kutatjátok fáradt
és szomorú holttestek
közt az élőt? Feltámadt
az Úr,akit kerestek.

Feltámadt, ahogy mondta”.
És azok örvendeztek
és szétvitték lobogva
a hírt a tizenegynek.

Ölbey Irén: Lakoma

Rohan a gyors.Előtte ködlő távol.

Mögötte kék zászló a füstszalag.

A töltésnél, ahol a gyér akác-sor

- Mintha elvágták volna-megszakad.

 

Egy ember ül. Barázdáltarcú. Barna.

-A nap topázport tékozolva ont.-

Földszínű rozskenyért szorít a marka.

Az izzadt zubbony rajta csupa rongy.

 

Apró ingeskorától követ vág tán.

Kitett,koldus fia a földnek ő.

Vadul,mohón eszik.Mellette csákány

S egy sorvadt fa.magasra szökkenő.

 

Vadul,mohón eszik.Szegény testvérem.

Az életed de unt átok lehet.

Verekszel, harcolsz,izzadsz,égsz keményen

S alig van meg a száraz kenyered.

 

Vadul, mohón eszel.Szegény testvérem.

Ki elhagyott vagy,mint az úti gyom,

Pálinkák gőzénél, a lejtő szélén.

Mondd,elfog-é a nagy mélységiszony.

 

Szegény testvérem olykor lelked éhét,

Mondd, oltja-é szeretetlakoma?

Vagy tán a jóság,igazság és szépség

Kenyerét nem is kóstoltad soha?

 

...Ott ül a töltésnél.Búsarcú.Barna.

Kábán tekint a gyorsvonat után.

Földszínű rozskenyért majszol az ajka

S görnyedt testét fény fonja át puhán.

 

Ölbey Irén: Kőkerítés

Mint ősi, konok, kínai
fal, ólálkodik a falu
tövén.Rendes hézagai
közt széleslevelű lapu

forog az arany levegő
rest párájában álmatag.
Körül kakukkfű s dudva nő.
Fülledt, forró kertek alatt

loholva fut a lomha fal,
mintha a nagy város szilaj
lázálmától féltené

a kis falut.De ha szelek
vihognak, mint -zöld szárny lebeg
a lapu a város felé.

Ölbey Irén: A földre jött

A földre jött az örök szeretet,

Hogy megismerjék Őt az emberek.

 

A földre jött az égi szeretet,

Hogy legyen lelkünk izzóbb, nemesebb!

 

A földre jött az örök szeretet,

Hogy béke töltse be a szíveket...

 

A földre jött az örök szeretet,

Hogy megmentse azt, ami elveszett!

Ölbey Irén: Keserű ima

Kinek adod a sóhajtásomat

S a nótás kedvemet,

Ha mint egy hangyát morzsol szerte most

Hatalmas tenyered?

 

S a sok meg nem írt könnyes dalomat

Uram hová teszed?

Ki álmodja az álmaim tovább,

Ha majd már nem leszek?

 

S hova lesznek-mondd-lelkemből a nagy

Súlyos, bús bánatok.

S helyettem sírni, sírni majd ki fog

Uram, ha meghalok?

 

S belőlem kiknek osztod szét a halk

Pajzán, szép örömöt.

Ha életem kis ifjú sudarát

Most derékon töröd?

 

Ha két szememnek árva mécsese

Többé már nem ragyog,

A még le nem élt éveim sorát

Uram,kinek adod?

További cikkeink...