A gyilkos galóca

Az elmúlt napokban többen kerestek meg, hogy vizsgáljam meg a kosarukba, vödrükbe szedett gombatömeget. Bár felismertem mit rejtenek a „gyűjtemények”- nem segíthettem, mert van erre a feladatra kiképzett  avatott szakember . A csapadékos nyári időjárás, majd a hirtelen jött meleg, seregestől csalja ki a földből a különböző gombákat. A Rétközi-tó melletti akácos például tele van nagy őzlábgombákkal. A gazdag forma és színösszeállítású gombafajok között rábukkanhatunk egy olyanra, melynek igen pontos felismerése minden embernek életbevágóan fontos kell, hogy legyen. Már a neve is horrorisztikusan cseng!... Gyilkos galóca! Bár az iskolában a 6. évfolyam természetismeret tantárgynál is tanítjuk, az igazi, ha a természetben is látjuk, s elemezzük.  Erdei táborok, túrák során jövünk rá, hogy a legtöbb gyerek, - a felnőttekről nem is szólva – csak hallomásból tud valamit a szinte minden évben áldozatokat szedő gyilkos galócáról. Még ma is keringenek babonás tévhitek, mely szerint minden gomba ehető, csak jól kell elkészíteni. Sajnos ez a tévedés életekbe kerülhet! Elég, ha a sok ehető gomba közé egy gyilkos galóca vagy annak egy darabkája is kerül, s egész családokat irthat ki, bárhogyan s bármennyi ideig is süssük, grillezzük vagy abároljuk. E veszélyes gomba színe igen változatos lehet, a halványzöldtől a csontfehérig. Kalapja fiatal korában domború, majd vízszintesen kiterül. A kalap alján a lemezek sűrűn állnak, s leginkább hófehérek. A tönk felső harmadában elszakítás nélkül le nem vehető gallért találunk. A tönk földben végződő végét pedig vaskos bocskor öleli körbe. Mindezen ismertetők alapján, ha találkoztok ezzel gombával a természetben, könnyen felismerhetitek, s elkülöníthetitek más gombafajoktól. Jobb, ha nem is nyúltok hozzá! Egy szép fotót azonban érdemes készíteni róla.  Bármennyire is biztosak vagytok azonban ismereteitekben – mivel igen sok másfajta mérgező gomba is előfordul – a szedett gombát mindenkor vizsgáltassátok meg a piacokon, vásárcsarnokokban ingyen szaktanácsot és felvilágosítást nyújtó gombaszakértőkkel! (Agárdy Sándor)

A Napra fordul a napraforgó

Nyár dereka van, de már az őszre figyelmeztet a virágzó napraforgótábla. Tornyospálcán az Újfalusi úton fotóztam reggel amikor keletre néztek a sárga tányérok. Már javában tart az aratás, ahogyan régen mondták..." talló lyukából fúj a szél." (as)

Az aranyos bábrabló

A napokban egy farakás közelében találkoztam ezzel a csodaszép színű bogárral. A Ricsikai erdőben nyaranta az avarszintben is látható, de többnyire a fák lombkoronájában keresi táplálékát. Emlékszem, hogy gyermekkoromban az akkor még (sajnos!) kötelező iskolai bogárgyűjtemények mások számára is megmutatandó rovarfaja volt. Én bizony sohasem találtam ilyet. Pedig mindenfelé kerestem az udvarunkban, Bizony ma már tudom, hogy rossz helyen. Főleg erdők az élőhelyei. A cserebogár nagyságú bogár lárvái is ragadozók. A szőrös hernyókat is elfogyasztja. A bogár alapszíne egyébként kékesfekete, de szárnyfedői feltűnő aranyzöld és rézvörös színben pompáznak, éppen ahogyan a fény játszik rajta. Jól fut, de repülni is tud. Sokan a most rajzó rózsabogárral szokták összetéveszteni. Ma már sajnos megritkult, ezért is lett védett faj. Eszmei értéke 5-ezer Ft. Napjainkban a mobil telefonok és digitális fényképezők sokasága van kézközelben. Ha találkozunk e faj, vagy más érdekes állat , növény egy-egy példányával érdemes megörökíteni, esetleg feljegyezni , hogy hol és mikor "ismerkedtünk meg" az adott természeti csodával. A legszebb képeket, mint minden évben a jövő tanévben is benevezzük egy fotópályázatra is. (as)

Az iskolakerti pályázatunk (Mentor iskola) utolsó eleme is megérkezett az iskolába. Az elemeket a helyszínen állították össze szakemberek. A csinos tárolóban bőséggel el tudjuk majd helyezni a kerti szerszámainkat.
A közelében sikerült egy kerti csapot is kialakítani önkormányzati segítséggel. (agárdy)