Hetedik alkalommal tartottak megemlékezést a II. világháborúban elesettekről Döge községben. A megemlékezésen szavalat hangzott el, melyet Szürös Andrea 6. évfolyamos tanulótól hallhattunk. Ezt követően Kovács Zsuzsanna főhadnagy asszony a Honvédsuli parancsnoka mondott mindenkit megérintő ünnepi beszédet, s ezt egykori katonák visszaemlékezései tették még érdekfeszítőbbé. A községből a második világégésben elesettek emlékművére koszorúkat helyezett a községi önkormányzat, a dögei Nyugdíjas Egyesület, a református egyház, az Ölbey Irén Általános Iskola valamint a Dögei Nők Egyesületének képviselete. A megemlékezés végén egykori katonadalok, és egyházi énekek hangja mellett az iskola tanulói és nevelői helyezték el kegyelettel a mécseseiket. Az iskolában lehetőség nyílt az érdeklődőknek a korabeli fegyverekkel és katonaruhákkal való ismerkedésre is. (as)

A hét folyamán valamennyi osztály elültette a saját fáját az iskola melletti ligetben. Megfogadtuk José Marti /1853-1895/ kubai forradalmár költő tanácsát, aki egy helyen azt írta: .."és minden iskola mögött legyen egy esőre és égre nyíló mezőgazdasági műhely, ahol valamennyi tanuló elültetheti a saját fáját".  A negyedik és a nyolcadik évfolyam kettőt is vállalt. Minden fácskára felkerültek a védőhálók mellett a tanulók nevei-kis színes papírlapokon. A következő fafajok lettek telepítve: kínai páfrányfenyő, gleditsia, mezei szil, fehér akác, kocsányos tölgy, fehér nyír. A szünet után a kis füves pálya mellé közösen ültetünk egy fehér eperfát is. A tavaszi 100darab fa után, melyet az iskolakert végébe ültettünk kb. 150 db fa van olyan, melyet a tanulók,nevelők keze munkáját dicséri. Ha szárazság volt öntöztük a ma már naggyá cseperedett fákat, s külön öröm, hogy egyet sem tört le senki! (agárdy)