A hét folyamán valamennyi osztály elültette a saját fáját az iskola melletti ligetben. Megfogadtuk José Marti /1853-1895/ kubai forradalmár költő tanácsát, aki egy helyen azt írta: .."és minden iskola mögött legyen egy esőre és égre nyíló mezőgazdasági műhely, ahol valamennyi tanuló elültetheti a saját fáját".  A negyedik és a nyolcadik évfolyam kettőt is vállalt. Minden fácskára felkerültek a védőhálók mellett a tanulók nevei-kis színes papírlapokon. A következő fafajok lettek telepítve: kínai páfrányfenyő, gleditsia, mezei szil, fehér akác, kocsányos tölgy, fehér nyír. A szünet után a kis füves pálya mellé közösen ültetünk egy fehér eperfát is. A tavaszi 100darab fa után, melyet az iskolakert végébe ültettünk kb. 150 db fa van olyan, melyet a tanulók,nevelők keze munkáját dicséri. Ha szárazság volt öntöztük a ma már naggyá cseperedett fákat, s külön öröm, hogy egyet sem tört le senki! (agárdy)

A római katolikus hittanos tanulók Markovics Balázs káplán úr vezetésével szobormentő akcióban vettek részt. A dögei római katolikus kápolna előkertjében álló négy angyalszobrot először alaposan letisztították, majd speciális betonfestékkel átkenték. A száradás után majd a téliesítés következik. Ekkor műanyag zsákokba csomagolják a terrakotta szobrokat. A képek a munkálatok különböző fázisairól készültek.

(agárdy)

Ragyogó őszi időben került sor október 13-án az alsós munkaközösség által szervezett tanulmányi kirándulásra. Az úticél először az egri vár volt. Gárdonyi Géza egykori háza előtt sorakozva indultunk a vár "bevételére". Megtekintettük a Hősök termét, a Börtönmúzeumot, majd a mély pincerendszer egy részében kialakított panoptikum ejtett bennünket ámulatba.

A palotarészben kialakított Vármúzeum mindenki számára nyújtott érdekességet. A Földbástyán a korabeli harcművészeti technikával ismerkedhettünk, majd egy kovás puska bemutatása következett. Akkorát durrant,hogy mindenki összerezzent. Egy erdei sikló megmentése utáni rövid gyaloglással visszaértünk az autóbuszokhoz. Innen Szilvásváradra vezetett az utunk.

A kis vonattal mentünk fel az istállóskői végállomásra, majd a Szalajka völgyön át gyalog jöttünk vissza. Útközben sokféle kőzettel ismerkedtünk, és a patakban ászkarákokat is fogtunk, majd faleveleket gyűjtöttünk. Leérve aztán a kihagyhatatlan bazár következett, majd szomorú szívvel, de elindultunk hazafelé. Néhány technikai megálló után a tervezett 19 órára érkeztünk Dögébe. Köszönjük a szülőknek, a sofőrbácsiknak! Köszönjük a kísérő pedagógusoknak!

(Szónokné Vincze Katalin mk. vezető)