Az Erzsébet Királyné Oktatási és Nevelési Intézet meghívására idén 4. alkalommal utaztunk Rakamazra az idegen nyelvű drámafesztiválra.

Iskolánként egy csoportot tudtak fogadni, így alsós vegyes csapattal készültünk. A második, harmadik és negyedik osztályosok közül választottam ki a 18 szereplőt. Hetek óta tartott a kiscsoportos felkészülés, s utolsó héten voltak az összpróbák. Április 11-én délelőtt bepakoltunk az autóbuszba és talán az eddigi legnagyobb izgalommal indultunk Rakamazra! Mivel ebéd után szerepeltünk, az ebédidőben előkészítettük a díszletet és beöltözött mindenki a jelmezébe.

Ekkora izgalom még bennem sem volt soha, ugyanis Szabóné Balogh Erika tanárnő még a múlt tanévben elkészítette az általam dramatizált mese fordítását, de a felkészülést egyedül oldottam meg a gyerekekkel. Életemben nem tanultam angolul, s a sors adott egy lehetőséget a télen egy tanfolyamra itt Dögében, hát belevágtam. A 120 óra után úgy gondoltam megpróbáljuk az idén is Rakamazon a fesztivált. S amikor csoportunk előtt húzták szét a függönyt a szívem kalapált. Nagyon boldog voltam mikor hiba nélkül előadták a gyerekek a mesét és felcsendült a közönség tapsvihara.

A műsorunk végén összepakoltuk a „vándorszínházunkat” és vártuk az eredményhirdetést. Közben kihagyhatatlan volt a már szokásos „rakamazi fagyizás”, bár a szeles idő ennek nem kedvezett nagyon. A várakozás így egy cseppet sem volt unalmas, a gyerekek a kolozsvári gyerekekkel ismerkedtek, míg a zsűri megérkezett.

Az angol csoportokkal kezdték az eredményhirdetést. Az angol tanárnő miközben átadta a legigényesebb, legjobb díszlet díját külön gratulált, hogy a legteljesebb produkciót láthatta a nap folyamán. Szerencsére mindezt magyarul is elmondta, s mikor a felkészítő tanár munkáját angolul köszönte meg, akkor mertem csak bevallani, hogy igazából nem tudok angolul, akkor gratulált külön is. Eredményhirdetés után mindenki a házigazdák vendége volt egy szelet tortára, majd egy kis színpadi bulizással köszöntünk el. Az oklevéllel s a sok-sok ajándékkal boldogan indultunk haza.

A hazautazásunk szokásosan most is a McDonald’s-hoz vezetett, de a hideg szél miatt a csúszdázás elmaradt a gyerekeknek. Este kilenckor sikerült megérkeznünk az iskolához, s elmondhatjuk, hogy ez egy szuper nap volt!

Egy ilyen fantasztikus nap után köszönetet mondok a meghívó Erzsébet Királyné Oktatási és Nevelési Intézetnek, akik figyelmes házigazdáink voltak. Köszönöm iskolánknak, hogy biztosította az utazást. Külön köszönöm Mónusné Ruscsák Ildikó, Dr. Stadlerné Rózsa Anikó, Mónus Barnabás és Tóth Alex segítségét a színpad rendezéséért, díszletek pakolásáért. Szürösné Orosz Andreának a jelmezhez, Séra Imrének a díszlethez nyújtott segítségüket köszönöm. Az angol fordítást Szabóné Balogh Erika tanárnőnek köszönöm. A fesztiválra elkísért s munkámat végig segítette Kocsisné Józsi Alice kolléganőm, akinek munkáját segítségét, türelmét köszönöm. Köszönet jár végül a gyerekeknek, hogy ilyen büszkék lehetünk rájuk, s szüleiknek, akik segítették, lehetővé tették ezt a napot!

Az élménybeszámolóm végén a mese szereposztása látható, akiknek köszönhetem, hogy iskolánk jó hírnevét öregbítették, s a zsűri elnöke külön gratulált a díjak átadásakor a színvonalas előadásukhoz.

Baráth Anikó színjátszó szakkör vezető

Hófehérke és a hét törpe

Dadus: Kiss Petra Mónika

Király: Tahirák Dávid Sándor

Királynő: Csökmei Viktória Vanessza

Vincze Szilvia Zsuzsánna

Rendes Dominika

Jánvári Kitti

Hófehérke: Stadler Petra

Kántor Anett

Vadász: Vilmán László Barnabás

Varázstükör: Riczkó Ferenc

Herceg: Séra Áron

7 törpe: Mónus Eszter

Serbán Attila

Birke Alida Alexa

Nagy Bálint Kristóf

Szürös Andrea

Tóth Ádám Károly

Szabó Kata

Dramaturgia, rendezés, jelmez- és díszlet: Baráth Anikó