Get Adobe Flash player

"Áldottak legyenek a füvek és a fák és áldott legyen a földön minden virág, és áldott legyen az út, áldott legyen a kő, mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő." (Ölbey Irén)



Ölbey Irén Általános Iskola OM:033479
4495. Döge, Osváth tér 6.
06-45-450-413 - sulidoge@gmail.com
Intézményvezető: Agárdy Sándor
Intézményvezető-helyettes: Józsi Barnabás


 

MENTORÁLÓ INTÉZMÉNY 

A KÖRNYEZETI - TERMÉSZETISMERETI NEVELÉS

ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS, HOLISZTIKUS
SZEMLÉLET MÓDSZERTANI FEJLESZTÉSE A DÖGEI
ÖLBEY IRÉN ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN.

 

 

 

 




 


Ma 2020. december 04., péntek, Borbála és Barbara napja van. Holnap Vilma napja lesz.

Ki olvas minket?

Oldalainkat 213 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa167
mod_vvisit_counterTegnap353
mod_vvisit_counterEzen a héten1728
mod_vvisit_counterMúlt héten2976
mod_vvisit_counterEbben a hónapban1369
mod_vvisit_counterA múlt hónapban12665
mod_vvisit_counterEddigi összes látogató976894

Az elmúlt 20 percben Online: 7
A te IP címed: 127.0.0.1
,
Mai dátum: 2020 dec., 04

Iskolai hírek

Megérkeztek a tankönyvek!

Hétfőn hiánytalanul megérkeztek a tankönyvek az iskolába. Minden tanuló az első tanítási napon fogja megkapni a könyveket.

Szabóné Balogh Erika tanárnő, tankönyvfelelős

Most láthatod a természetben!

A kuvik

Egy apró ragadozómadarat szeretnék bemutatni, melyről ostoba babonák keringenek. A kuvikról van szó, mely latin neve szerint Pallas Athene istennő szent madara volt. / Athene noctua/. Legalábbis a régi görögök így tartották, igaz a görögországi egy alfaja a mi kuvikunknak.  Még a korabeli pénzérméken is megjelenítették. Hazánkban a babonák iszapjában gyökerezve, „halálmadárnak” mondják. Ezért a köztudatban elterjedt elnevezés miatt számos téves előítélet él még napjainkban is ez iránt a kedves kis „tollpamacs” madárka iránt. Könnyű rájönni a halálmadár elnevezésre, ha megismerjük e madárfaj táplálkozási szokásait. Éjjel és nappal egyaránt vadászik rovarokra, kisebb rágcsálókra, apró madarakra. Hajdanában, amikor közvilágítás még nem létezett, falusi és városi házaknál, ha beteg vagy haldokló, esetleg halott volt, gyakran reggelig égett a lámpa.  Az ablakból kiszivárgó fénykörébe gyűjtve a számtalan éjjeli bogarat, lepkét.  A kuvik természetesen a rovarok nyüzsgésére megjelent a zsákmány reményében és gyakran jellegzetes „kui-kui” hangját hallatta, melynek hallatán a haláltól, az esetleges betegség rosszabbra fordulásától félő ember babonás erőt tulajdonított e madárnak. Szintén a közhiedelemmel ellentétben, akárcsak a többi bagolyfaj, a kuvik is lát nappal. Ez a kistestű, nagyfejű, hosszú lábú- kb. 20 cm-es madárka sokszor naphosszat üldögél faágakon, villanypóznákon, kéményeken. Nálam a szomszédban egy nem használt kéményben van a fészke is. Egy gépkocsinak ütköző, s a fején szerencsére csak felszínesen sérült, de már röpképes fiókáját néhány napig még nevelgettem is, amig el nem tudott repülni. Ez a madárka látszik az egyik fotón is. A látszólag egykedvűen figyelgető állat közeledésünkre testét és fejét érdekesen meg-megbiccentgeti, majd alacsonyan suhanva tovaszáll. Rovarokra a szürkület beálltával kezd vadászni, míg az éjszaka sötétjében a kisemlősökre, egerekre, pockokra jelent nagyobb veszélyt. Színezete nem túl feltűnő, hiszen barnás hátoldalán fehéres sávok és pettyek teszik még rejtőbbé tollszínét. Telente bátrabban bemerészkedik az emberi településekre is. Ilyenkor igencsak tizedeli a házi verebeket. Fészkét is emberközelbe építi, faodvakban, házak hasadékaiba, padlásokra. Természetkutató szakkörünk tagjai a Litki bekötőút mellett több mesterséges kuvikodút is kihelyeztek ez év tavaszán.  Hazánkban 100-ezer Ft eszmei értékkel, védelem alatt áll!

 

Szöveg: Agárdy Sándor.    Az ágon figyelő kuvik  fotóját Danku János készítette.

Most láthatod a természetben!

A sárga billegető

Bizonyára sokan látták már a gyors mozgású, legyek után szaladgáló, fekete-fehér tollazatú, hosszú farkát meg-meg billegtető barázdabillegetőt. Talán 5-6-éves lehettem, amikor Édesapám Matyi lovunkkal szántott a Hatvékás-dűlőben. Tavasz volt. Felültetett a ló hátára, de én mindig a szántásban elénk röppenő kis madárkát, a barázdabillegetőt figyeltem. Édesapámtól tudtam meg a nevét is. Fölöttünk már a mezei pacsirta énekelt. Mert akkoriban Zsuzsanna napján (február 19) többnyire már megérkezett. Szántani csak március közepétől lehetett, ha az idő engedte- krumpli alá. Mintha ma lett volna, úgy emlékszem ezekre a pillanatokra. Igy ismertem meg lépésről lépésre, és máig rajongásig tisztelem a természetet.

Egy másik, hazánkban gyakran fészkelő billegető fajról azonban talán keveseknek van tudomásuk: ez a sárga billegető, melynek védett értéke 25-ezer Ft. Az őszi és tavaszi vonulásoknál nagy csapatokban tartózkodnak Magyarországon. A magasban repülve is viszonylag könnyen felismerhető jellegzetes „ficüp-ficüp” kiáltásai alapján, mellyel messziről hírül adja közeledtét. Vadvizek, árkok, nedves, tocsogós területek a kedvelt tartózkodási helyei. Körülbelül veréb nagyságú, jellegzetesen hosszú farkú madár, hasi és begytáji tollazata élénk citromsárga színű. Felsőteste szürkészöld, szárnyai pedig olajbarnák. Bár elég feltűnő tollazatú, mégsem könnyű észrevenni a nyár vagy őszi tájban, a barna megannyi árnyalatát hordozó tarka színekben pompázó növényzet között. A sárga billegető, mint említettem gyakori madár hazánkban, ám rejtőzködő életmódja miatt nyáron nem könnyű felfedezni fészkét. Nem a mezők és a házak környékének, hanem inkább a tocsogós réteknek, vízpartoknak a madara. Fészkét is víz közelébe rejti, magas fű közé. Rovarokkal, apró gilisztákkal táplálkozik. Igen sok rovart, főleg szúnyogot fogyaszt, így nagy szerepe van a biológiai védekezésben. Többnyire télen is itt tartózkodik.

 

Szöveg: Agárdy Sándor                        Fotó: Danku János.

 

(Többen kérdezték, ki is ez a szép fotókat készítő Danku János? Nos -Tornyospálcán 1978-ban az első osztályom végig kitűnő tanulója volt. Minden Ricsikai táboromban részt vett, madártani újságot szerkesztettünk, megszámlálhatatlan terepi kutatásban, túrán vett részt, s ma is- bár műszaki mérnök ember- elkötelezett természetvédő és kitűnő amatőr fotós.  A több éve készülő, Döge környékének élővilágát feldolgozó dolgozatomhoz - talán könyv is lesz belőle egyszer? - sok természetfotót kaptam Tőle.)

Érik a homoktövis

Iskolánk dendrológiai kertjében meglepő látvány fogadja a felfedezni vágyókat. A kert délkeleti sarkában termését érleli a homoktövis. Ez az egyivarú kétlaki fásszárú növény rendkívül szúrós. Ágtövisei közül nagyon nehéz a pici vörösre érő bogyókat leszedni. A termések rendkívül savanyúak. A mi kis cserjénken csak néhány szem termés látható. Igaz még csak két évesek. ( as)

Most láthatod a természetben: a vörösbegy

A középkorban „csipkemadár” elnevezéssel illették ezt a majd verébnagyságú énekesmadarunkat. Találó nevét a csipkebokor piros terméséről kapta, mely hasonló vörös begyéhez. A napokban a dögei iskolakert nyugati végében figyeltem fel egy öreg fűzfán  a fiókáit terelhető vörösbegycsaládra. Egészen közel jöttek hozzám.

A nyár folyamán  ha párás folyóárterekben, ligetes erdőszegélyekben jártok sokszor találkozhattok e feltűnő tollazatú, de sajnos kevéssé ismert madárfajunkkal. A neve ugyanis ismerősen cseng, de igen sokan verébnek hiszik, amig csak feléjük nem fordítja feltünő begytájékát. Nagy kerek szemeivel megbámulja a betolakodó idegent. A vörösbegyet élénkvörös mellfoltja messziről elárulja. Hátuk barnás, míg hasaljuk világosszürke. Olykor fiókáival is találkozunk, melyek gyámoltalanul üldögélnek s várják szüleik táplálékát. E vörösbegy fiókákat a jó szándékú kirándulók gyakran hazaviszik, de felnevelni a legritkább esetben sikerül odahaza. Hagyjuk őket eredeti környezetükben. Színük még – ifjúkorban – nem hasonlít a felnőtt madarak színéhez. Hosszanti, szürkésbarna foltok tarkítják mind a háti, mind a hasi oldalon a puha, szürkés tollú csemetéket. Az angolok nemzeti madara. A vörösbegy egyike erdeink leggyakoribb énekesmadarainak. Szereti a páradús sűrűségeket. Fészkét fű közé, a talajra, vagy talajmélyedésekbe építi, s itt költi évente két alkalommal is 4-6 fiókáját.

A kakukk igen sokszor a vörösbegy fészkébe tojja tojását, melyet a parányi madarak fel is nevelnek. Áprilistól októberig tartózkodik nálunk, majd a Mediterrán területekre vonul . Télen is láthatunk azonban példányokat főleg a madáretetők környékén. Ezek az északi területekről hozzánk érkező madárvendégek. Szívesen elfogyasztják a kihelyezett apróra reszelt sajtdarabokat pici almaszeleteket.Védett madarunk. Eszmei értéke 25-ezer Ft.

Szöveg: Agárdy Sándor           Fotó : Danku János


További cikkeink...